Sebhelyek a dédszüleim sírkövén
Hackspacher dédszüleim sírja eredetileg a Kerepesi úti/Fiumei úti temetőben volt, mint ahogy a kiterjedt rokonságban sokaknak. Bár itt drágább volt a sírhely, mint a külsőbb temetőkben, a sváb rokonság adott rá, hogy nívós helyen és mutatós síremlékek alatt nyugodjanak a halottaik. Emellett előnyös volt, hogy a VIII. kerületi mindenféle családi házaikhoz közel volt ez a temető, különösen a Hackspacher család Teleki tér melletti, Erdélyi utcai (ma Bauer Sándor utca) házához, ahonnan alig pár perc sétára esett.
Az ötvenes évek végétől a temetőbe már csak politikusokat, művészeket és tudósokat engedtek temetni, és fokozatosan felszámolták a közemberek régi sírjait. Így kerültek át a mi családi sírjaink is az Új köztemetőbe.
A Hackspacher dédszülők sírján ma is az a szép, fekete márvány sírkő áll, amit még a Kerepesi útról hoztak át a hatvanas évek elején. A sírkő ugyanaz, de mégsem ugyanaz. A háborúban a sírkő ugyanis megsérült.
A Kerepesi úti temetőbe az ostrom során betörtek az oroszok, majd a németek ellentámadása után másodszor is a kezükre került. "Az ostromot követően pár napig még mindig a temetőben tartózkodott egy nagyobb létszámú szovjet csapat, akik több sírt is kiraboltak, valamint feldúltak (...), idejüket a reprezentatívabb síremlékekre történő lövöldözéssel múlatták, főként az emberalakokat vették célba. A mai napig látható ennek az ámokfutásnak a nyoma, majdnem minden parcellában állnak olyan sírok, melyeken golyónyomok fedezhetőek fel." *
Nem tudhatjuk, hogy a harcok során találták-e el többször is a követ vagy szórakozásból lődöztek rá, de tény, hogy több belövést kapott a feliratos oldalán, és ezeket a sebhelyeket ma is viseli.
Amikor áthelyezték az új helyre, akkor a rokonság ravaszul megfordíttatta a követ, a feliratos felét lecsiszoltatta (a mély golyónyomokat nem lehetett eltüntetni), az épen maradt hátoldalt fordította a sír felé és arra vésette fel az új feliratot, immár nem egyenként az elhunytak neveit, hanem egyben emlékezett meg mindannyiójukról, a Hackspacher családról. A felül szereplő Zimonyi család felirat később került a kőre, a Hackspacher dédszülők egyik lányának családja nyugszik még ebben a sírban.
Dédszüleim: Scheiling Anna és Hackspacher Mihály (1910-es évek)
Hackspacher Mihály dédapám gyászjelentése
* részlet a Wikipedia Fiumei Úti Sírkert c. szócikkéből
